A mellnagyobbítás általános és helyi szövődményei (pld.: utóvérzés, fertőzés, stb.) hasonlóak, mint más típusú altatásban végzett műtétek szövődménye, de nyilvánvaló, hogy a kockázat mértéke eltérő. A mellnagyobbítás speciális szövődményei a mellimplantátumokkal kapcsolatosak.
Tudnod kell, hogy milyen mértékű kockázatokat vállalsz a műtéttel. Ezt a plasztikai sebésznek kell elmagyaráznia. Ez a konzultáció alkalmával történik, mivel ez a tájékoztatás nagyon fontos része a műtéti felkészülésnek.
- Kapszuláris kontraktúra (“tokosodás”): A gyulladt, vagy az erősen hegesedő, vagy az elöregedő meszesedő, „kapszula” összehúzódik, és az implantátumot összeszorítja és egyre kisebb helyre kényszeríti.Kezdetben érzékenységet, majd fokozódó fájdalmat és deformitást okoz.
- El- és lecsúszás: Az implantátum csúszhat lefelé a mellkas falán (ez a leggyakrabban előforduló rendellenes helyzet), valamint oldalra: kifelé a hónalja irányába és befelé a dekoltázsba is.
- Hullámosodás: A mellimplantátumok körül redők/ráncok láthatók vagy tapintással érezhetők. Ez az úgynevezett rippling jelenség bármilyen implantátummal előfordulhat. kialakulásának több oka van, leggyakrabban nagyon vékony, sovány testalkatú pácienseknél fordul elő, mert rendkívül vékony szövetek fedik csak az implantátumot.
- Szakadás: Az implantátumok falán szakadás/repedés/kilyukadás alakulhat ki. A sóoldatos implantátumok leeresztenek, egyéb baj nem történik. A szilikongél kezdetben, egy ideig a tokon/a kapszulán belül marad. Ha időben nem kerül felismerésre, akkor a szilikon átjut a kapszulán és a szomszédos szövetekbe, majd a nyirokrendszerbe kerül. Orvosi javaslat alapján történik a szilikongél töltésű implantátumok MRI-szűrése. Az implantátumokat fizikális vizsgálattal évente ellenőrizni kell, mert a legtöbb kirepedés „csendes”, vagyis nem okoz észrevehető tüneteket és változásokat a mell megjelenésében. A kezelő orvos dönt a szükséges képalkotó vizsgálatokról (UH, MRI, mammográfia, egyéb: mintavétel szövettan vizsgálatra).
- A mellbimbó érzékenységének csökkenése/elvesztése: A mellszövet feszülése az érző idegek megnyújtása a károsíthatja a mellbimbó beidegzését, csökkentheti az érzékenységét. Általában a műtétet követő hónapokban spontán rendeződik a beidegzés.
- BIA-ALCL: A kutatások összefüggést találtak a mellimplantátumok és az immunrendszer ritka rákja, az úgynevezett anaplasztikus nagysejtes limfóma (ALCL) között. A legnagyobb kockázatot az erősen texturált, illetve a poliuretán-hab felszínű implantátumok hordozzák. Ez a nagyon ritka daganatos betegség az a kapszula betegsége. Kezelése műtéti: az implantátum és a teljes tok eltávolítása, és a hónalji nyirokcsomók eltávolítása szükséges.
- A mellimplantátum betegség: Egyes betegek kognitív (= megértés és figyelem) zavarokról, krónikus fáradtságról és ízületi fájdalomról, valamint néha hajhullásról számoltak be. A klinikai és tudományos vizsgálatok nem bizonyították, hogy ilyen betegség, ilyen tünetegyüttes ok-okozati kapcsolatban állnak a mellimplantátum viselésével. Sok beteg kivetette teljesen ép implantátumait, azonban tünetei/panaszai nem szűntek meg.
A mell egészségéről időközönként meg kell győződni, ezért 2 havonta végezz önvizsgálatot, és az előírt időközökben mammográfián. A röntgen vizsgálatot végző radiológusnak jelezned kell, hogy implantátumot viselsz. A modern rtg készülék és a tapasztalt vizsgáló a biztosítéka, hogy az implantátum nem sérül és maga a vizsgálat sem lesz kellemetlen.
A mellnagyobbítást követően a szoptatási képesség nem károsodik. De a terhesség és a jelentős mértékű testsúlyváltozások (a terhesség alatti súlygyarapodás, a szülés utáni fogyás) befolyásolja az emlő méretét, alakját és helyzetét is.
Döntően meghatározott texturált felszínű mellimplantátumokkal összefüggésben jelentkezett leggyakrabban az úgynevezett anaplasztikus (= rosszindulatú) óriássejtes limfóma (nyirokdaganat) (angol rövidítése: BIA-ALCL). 2011-ben merült fel a gyanú, hogy ok-okozati összefüggés lehet a mellimplantátumok viselése és a ritka limfóma kialakulása között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a BIA-ALCL-t önálló betegségként 2016-ban határozta meg. Figyelembe véve azt a fontos tényt, hogy a világon több 10 millió nő visel mellimplantátumot, kijelenthető, hogy a betegség kialakulásának kockázata nagyon-nagyon kicsi. Napjainkban csak alig több, mint 600 esetről tudunk. A Biocell texturált mellimplantátumot viselő hölgyek között magasabb arányban észleltek megbetegedéseket, megelőzési céllal azonnal kivonták a forgalomból. A kutatások folynak, a legújabb eredményekről rendszeresen tájékoztatjuk az érintetteket.