Strandfóbia - amikor tényleg nehéz bikinire vetkőzni

Gátlásos leszel, ha a strand téma előkerül, azon agyalsz, hogyan oldd meg, hogy minél többet el tudj takarni a testedből, mert az a fajta csupaszságot nehezen viseled. Talán nem is gondolnád, de a nők jelentős részének ez ugyanilyen gondot okoz. A sok-sok természetességet és az elfogadást segítő testkép kampány ellenére még mindig eszmei képeket üldözünk, saját testünkkel nem igen tudunk mit kezdeni. „Gyerekkorban nem kapunk teret és valós visszajelzéseket sem a testünkkel kapcsolatban. Az, hogy ’ szép vagy’, nem mond semmit egy gyereknek. Nem tanuljuk meg, nem ismerjük meg a testünket. A lányok, nők leginkább szégyenérzettel indulnak, ők befelé néznek, magukat vizsgálják, a férfiak pedig általában kifelé, vagyis ők inkább megfigyelnek, értékelnek. Valójában egyikük sincs tisztában saját testével, viszi a társadalom osztotta szerepeket”- mondja Heves Andrea pszichológus.

Feltetted már magadnak a kérdést, hogy valójában mennyi időt töltesz meztelenül? Gondold csak végig. Amikor fürdesz, átöltözöl, jó esetben, ha szerelmeskedsz. De még tükörbe sem igazán nézel bármilyen öltözék nélkül. Mert nem tanultad meg, hogy tudj bármit is kezdeni a testeddel.

A meztelenség sok esetben teljesen ismeretlen, kezelhetetlen állapot. Kiszolgáltatottnak érezheted magad.

Hevesi Andrea pszichológus szerint már gyerekkorban teret kellene adni a testnek, hogy tudjunk viszonyulni hozzá. A karantén alatt készült friss kutatás szerint a 18 év alattiak 70 százaléka mondta azt, hogy az iskolában nem volt téma a pozitív testkép, 78 százalékuk szívesen tanulna a pozitív testképről az iskolában. Tanulniuk kéne a testképről, és hogy a kinézetüktől függetlenül értékeljék a testüket – középiskolába pláne. Néhány fiatal véleménye jól tükrözi a helyzetet: 

’’Engem és a barátaimat is nagyon negatívan érintett ez az egész kérdés, különösen, ahogy a közösségi médiából egyfolytában az jön, hogy legyen tökéletes és fehér a fogad, sima a bőröd, jó alakod… Ettől a kamaszok azt érzik, hogy nem elég jók.’’

Kapcsolódó: 6+1 mód, hogy önmagadra találj a béke világnapján

Az embereknek meg kéne tanítani, hogy minden test gyönyörű, az egészség nem mindig függ össze a ruhaméretekkel, és sokkal több minden van az életben, mint lefogyni, vagy a lehető legvonzóbbnak lenni… Az iskolában tanítani kéne, hogyan tudod magadat elfogadni és értékelni, és akkor egyszer az emberek rájönnek, hogy sokkal többek, mint a testük’. ’Mindig azt próbálom mondani magamnak, hogy nem igazán ez számít, és nem szabadna, hogy hasson rám. De a testképemmel való elégedetlenség mindent átjár, és nemcsak az én fejemben van ott. Akármerre nézek, a világunk állandóan arra emlékeztet, hogy egy bizonyos módon kell, hogy kinézzek.’

A gyerekek 66 százaléka (a felnőttek 61 százaléka) negatívan vagy nagyon negatívan viszonyul a testéhez. A 18 év alattiak 65 százaléka (a felnőttek 45 százaléka) azt gondolja, hogy létezik olyan, hogy „ideális test”.

„A kutatásban 15-17 éves lányok vettek részt, vagyis már egészen fiatalon is érzik ezt a fajta hiányt. Nagyon sok modell, színésznő páciensem van, akik annyit ostorozzák a testüket, ami szinte felfoghatatlan. Nem tudnak szépen beszélni róla. Döntő többségük például kizárólag sötétben mer szeretkezni. Még a párja előtt sem vállalja a meztelenséget. Mert nem tudnak hogyan viszonyulni hozzá, nem tanulták meg. Mit mond általában egy szülő a gyermekének, hogyan beszél a testéről?’ szép vagy kislányom.’Ezt egy gyerek nem tudja értelmezni, mert ez így megfoghatatlan. Mi a szép rajtam? A nyakam, a szemem, a lábam, az arcom? Nem ismeri meg, nem kap teret az életünkben a test valós képe. És ez tükröződik abban, hogyan viselkedünk vele. Azt mondjuk, na, akkor most bűnözök kicsit, mert elmegyek egy cukrászdába. Vagy belefogok egy kemény diétába. Nem azt mondjuk, hogy most kicsit örömet szerzek magamnak, vagy tudatosabb leszek, odafigyelek az egészséges táplálkozásra.

Valahogy a nők többségének a teste, a meztelenség szégyenérzettel párosul.

Nekik máshol van a fókuszuk, befelé figyelnek, engem néznek, rólam mit gondolnak. A férfiak, hangsúlyozom, általában kifelé. Volt egy nagyon klassz dokumentumfilm, amiben az egyik budapesti fürdőben megannyi különböző nőt pásztázott a kamera, alatta pedig férfihangokat lehetett hallani. Folyamatosan és egyre durvábban kommentálták a látványt, majd a film végén megfordult az operatőr és a képen két, meglehetősen előnytelen külsejű, elhízott férfi osztotta a nőket. Ez nagyon jól mutatja a különböző megközelítést. A nők azt nézik, vajon mit gondolnak róluk, miközben nem tanulták meg magukat igazán látni. Nem tanítják meg őket kamaszkorban erre. Tudnak remek Instagram fotókat csinálni, de meztelenül a tükörbe nézni már nem.

Annak ellenére, hogy megannyi kampány foglalkozott ezzel, küzdött ez ellen, ma is a 30-as 40-es nők is ideákat kergetnek, nem nézik önmagukat, nem látják meg magukban a szépet és akarják abból kihozni a maximumot, hanem hasonlítani akarnak. Most egy fiatal, nagyon szép páciensem vízitúrát szervezett, azon szorongott, hogy hogyan oldja meg a strandolást, mert ő bizony nem vesz fel bikinit. Terápiás házi feladatot kapott. Minden nap 5-10-15 percet kell a tükör elé állnia meztelenül és leírnia, mi az, amit lát. Ez is egyfajta trauma feldolgozás és ez, a testünkkel kapcsolatos szégyen is trauma”- teszi hozzá Heves Andrea.

Kapcsolódó: Filterezéssel festünk egy veszélyes világot

Kiemelt kép: pexels.com