Mellkasi rendellenességek fajtái, kezelési módjai
A mellkasfal torzulása vagy deformitása jelentkezhet az enyhétől a súlyos állapotig. Ezeket a deformitásokat veleszületetttnek tekintik, és általában születéskor vagy gyermekkorban diagnosztizálják. Ettől függetlenül a rendellenesség állapotának súlyossága, sok esetben előrehaladhat a pubertás kor során. Hátterében a mellkasfali csontozat vagy a gerinc, rendellenes fejlődése áll. Utánajártunk a mellkastorzulások típusainak, és Dr. Kelemen Ottó plasztikai sebésszel beszélgettünk a kezelési módjaikról.
Mik a leggyakoribb mellkasi rendellenesség fajtái?
A mellkasi rendellenesség, két különböző állapotot foglal magába: az egyik a mellkasfal deformációja, a másik a tüdőszövet fejlődési problémája.
Mellkasfali deformációk:
- Gerincferdülés
- Tölcsérmellkas (orvosi nevén: pectus excavatum)
- Tyúkmell (orvosi nevén: pectus carinatum)
- Polland szindróma
- Felső szegycsont hasadék
Tüdőszöveti fejlődési probléma:
- Veleszületett tüdő-légúti malformációk
Milyen tünetei lehetnek a mellkas torzulásnak?
A mellkasi rendellenességek tünetei, a tünetmentestől, a fájdalomig és a légzési szövődményekig terjedhetnek.
A tölcsérmellkas és a tyúkmell leggyakoribb tünetei:
- Légszomj, mozgás közben
- Mellkasi, szívtájéki fájdalom
- Pszichológiai negatív hatás, az énképre és az önbizalomra
- Károsult szív- és tüdőműködés
- Fáradékonyság
- Légúti fertőzésre való hajlam
- A tüdő-légúti malformációk leggyakoribb tünetei:
- Légzési nehézségek
- Szapora légzés
- Szív- és tüdőkompresszió
A tünetek orvosolhatóak gyógyszerrel vagy műtéti beavatkozással. Fontos az állandó ellenőrzés és megfigyelés, ultrahanggal és/vagy MRI vizsgálattal.
Megkérdeztük Dr. Kelemen Ottót, hogy mit érdemes tudni a mellkasi a deformitásokról?
A csontos mellkas alkotásában a gerinccsigolyák, a bordák és a mellcsont vesznek részt. Bármelyik alkotóelem torzulása a mellkas alakváltozását okozza. Ezek a döntően csontos változások gyakran veleszületettek és ritkábban lehetnek szerzettek is. A leggyakoribb elváltozások a tölcsérmellkas, a tyúkmellkas és a gerincferdüléssel kapcsolatos deformitások. A mellkas deformitások középpontjában a szegycsont és a hozzá porcosan kapcsolódó bordák állnak. A bordák a csigolyákról erednek és a szegycsonti, vagy más szóval mellcsonti kapcsolódásig csontos szerkezetűek. A borda-szegycsont ízesülés porcos. Ennek a kapcsolódási pontnak a meggyengülése okozza az elülső mellkastorzulásokat, a szegycsont behorpadását, vagy ellenkezőleg, az elődomborodását. A torzulás a gyermek növekedésével fokozódik.
A tölcsérmellkas/cipészmellkas, orvosi nevén pectus excavatum (kiejtve: pektusz ekszkavátum) az egyik leggyakrabban előforduló és emiatt nagy jelentőségű mellkas torzulás, amelynek az a jellemzője, hogy a mellcsont mélyebben, besüppedve, benyomódva helyezkedik el.
A mellüreg térfogatát csökkenti, a mellkasi szerveket összenyomhatja és anatómiai helyzetéből kimozdíthatja. A szív és a tüdő nem anatómiai helyzetében található. A növekedéssel a tüdők fejlődését, tágulását és működését gátolja. A gyermek növekedésével a szív és a tüdő betegségek ismétlődnek és súlyosbodnak.
Megkülönböztetünk enyhe, közepesen súlyos és súlyos eseteket. A diagnózis felállítása fizikális vizsgálattal történik, amit kiegészítenek a belgyógyászati és a képalkotó vizsgálatok (rtg és CT). Az enyhén, az alig behorpadt mellcsont szinte csak esztétikai panaszt okoz. Kezelésében a gyógytorna mellett a kontúrhiány megszüntetésének lehet létjogosultsága. Zsírfeltöltéses korrekció az esetek nagy részében végezhető.
A súlyosabb esetekben műtéttel kell orvosolni a torzulást. Optimális időpontja 6-14 éves életkor. A beavatkozás altatásban történik. A besüppedt szegycsontot minimál invazív módszerrel, speciális műszerekkel és egy U-alakú rugalmas fémlemez beültetésével stabilizálják a bordákat és a mellcsontot. A műtéti hegek rövidek és nem feltűnőek. A növekedés befejeződése után, a már felnőtté vált, stabilan gyógyult betegből a fémet általában eltávolítják.
A műtét célja a szív és tüdő károsodás, a keringési és légzési idült betegségek megelőzése. Az utókezelés része a speciális légző- és gyógytorna.
A tyúkmellkas, orvosi nevén pectus carinatum (kiejtve: pektusz karinátum) a tölcsér állapottal ellentétes torzulás, ugyanis ilyen esetekben a mellcsont elődomborodó, előreugró. Kezelési elve szinte teljesen megegyezik a tölcsérmellkas startégiájával. A kamaszkor előtt elvégzik a helyreállító műtétet. Ebben az esetben is speciális fémlemezzel rugalmasan közelítik a bordákhoz a mellcsontot. A tyúkmellkas gyakorlatilag nem okoz szív- és tüdőbetegségeket, de az ilyen deformitások feltűnőbbek. Fiatal felnőttkorban a stabilan gyógyult mellkasból a lemezt általában 3 év múlva eltávolítják.
A gerincferdülés, orvosi nevén scoliosis (kiejtve: skoliózis) a gerinc kóros görbületét jelenti és ez az összefoglaló elnevezés használatos a különböző gerincszakaszok különféle irányú elferdülésére. A háti és a nyaki gerincferdülés következtében a bordák lefutása és alakja is eltér a normál helyzettől. Súlyosságától függően kezelésében a gyógytornának és a speciális fizioterápiának, valamint a műtéteknek is nagy szerepe van.
A mellkastorzulások következtében a mell helyzete sem normál anatómiai.
A cipészmellkas esetében a mellcsonti horpadás felé lejtenek a bordák. Emiatt a jobb és a bal mellbimbó egymás felé tekint. A két oldal között mindig van aszimmetria. A mellkasfal helyreállítása, stabil gyógyulása, továbbá a fémlemez eltávolítása után végezhető mellplasztika.
Bár a mellkasi rendellenességeket általában gyermekkorban diagnosztizálják, amennyiben bármilyen tünetet tapasztalsz mindenképpen keress fel egy szakembert. Ezek a fajta tünetek más betegség hátterében is állhatnak, mint például a szívizom- vagy pajzsmirigy-betegség.
