Nem csupán technikailag, az elfogadás terén is hatalmasat fejlődött a hazai plasztikai sebészet
Dr. Pap Sándor közel 40 éve dolgozik plasztika sebészként, így már a ’80-as évektől nyomon követi az ágazat hazai fejlődését. Szavait hallva jó hátra dőlni arra gondolva, milyen nagyszerű is az, hogy ma már ilyen magas színvonalon zajlanak a beavatkozások, és a műtétek során nem kell NDK-s függönyhöz vagy pecazsinórhoz nyúlniuk a szakembereknek…
Még a szocializmus évei zajlottak hazánkban, amikor Ön már rálépett a plasztikai sebészet akkor még igen rögös útjára. Milyen volt a kezdet, és mi változott azóta?
A plasztikai sebészet háromnegyedét a helyreállító sebészet teszi ki, és csak negyedrész jut az esztétikai sebészetre, ami tulajdonképp az előbbiből fejlődött ki. A traumatológián született meg az igény a helyreállító műtétekre, és még ma is ebből végezzük a legtöbb beavatkozást, ám ennek ellenére az átlagembernek kizárólag az esztétikai beavatkozások jutnak eszébe a plasztika szó hallatán.
Mindkét terület sokat fejlődött azóta. Az egyik legnagyobb lépés például az, hogy a különböző pótlásoknál, bőrátültetéseknél már úgynevezett érnyeles lebenyeket tudunk használni.
Vagyis az erekkel, izmokkal együtt ültetjük át a bőrt. Az esztétikai területen pedig a legkiemelkedőbb fejlődés az volt, hogy évről évre egyre több új, modernebb anyaggal dolgozhattunk. Ezen felül 50-60 éve még csak mellbe és fenékbe helyeztek implantátumokat, ma már a test bármely részén meg tudjuk ezt oldani.
Kapcsolódó: A közeli jövő: korszerű plasztikai sebészet
Anyagok hiányában hogyan dolgoztak a ’80-as években? Igaz az, hogy még NDK-s függönyöket is felhasználtak a műtétekhez?
Valóban előfordult, ha nem volt más. Ma már kiváló szintetikus hálókkal dolgozhatunk, amivel meg tudjuk erősíteni például a hasfalat, de annak idején előfordult, hogy nem volt mivel. Ezek sűrű, négyzetrácsos, szőtt függönyök voltak, melyeknek minden találkozási pontját nejlonból készítették és összeforrasztották, vagyis egy rendkívül stabil, erős anyagnak számított, és például sérvműtéteknél kiválóan tudtuk használni a hasfal megerősítésére. Nem csúszott szét, mint egy gézlap, ami szálaira szedhető. Ez gyakorlatilag elnyűhetetlen volt.
Damillal is varrtunk annak idején, sima pecazsinórral, ha nem volt más.
Ezeket az anyagokat is természetesen ugyanúgy lehetett sterilizálni, vagyis nem voltak veszélyesek, de persze ma már bűn lenne ilyet használni. Szerencsére nem is szorulunk rá.
Hogyan változnak a páciensek igényei?
Ma a legtöbben azonnal azt kérdezik: milyen beavatkozást tudunk elvégezni műtét nélkül. Ezért egyre népszerűbbek a különböző fonalak, amikkel tudunk emelni, húzni, alakítani az arcon vagy bármely testtájékon. És ugyanezen okból népszerűek az ultrahangok, lézerek, feltöltő anyagok vagy a sajátzsír-átültetés.
Hogyan alakult az elfogadás a társadalom részéről?
20-30 évvel ezelőtt mindenki eltitkolta, hogy plasztikai műtéthez folyamodott. Ma sokan egyenesen büszkék rá, felteszik a közösségi oldalakra a műtét előtti és utáni fotóikat, különböző fórumokon megosztják egymás között a tapasztalataikat.
Ez természetesen azt eredményezte, hogy jelentősen megnőtt a plasztikai beavatkozások száma, hisz a hölgyek, urak kedvet kapnak egymástól. Ráadásul ma már nem csak a jómódúak számára elérhető luxus-beavatkozásokról beszélhetünk.
Milyennek látják a külföldiek a magyar plasztikai sebészetet? Sokan járnak hozzánk?
Szívesen jönnek Magyarországra műttetni. Azon felül, hogy kiváló plasztikai sebészekkel büszkélkedhetünk, és ugyanolyan jó anyagokkal dolgozunk, mint bármely másik ország, nálunk lényegesen olcsóbbak a beavatkozások a nyugati államokhoz viszonyítva. Kedvezőbb árakon dolgozunk, mint az osztrák, a svájci vagy a német kollégák. Határszélen, Sopronban élek, így ezt fokozottan tapasztalom. De ez így működik Amerikában is. Ott is jellemző, hogy elmennek akár egy másik államba is, ha ott olcsóbban elvégzik ugyanazt a műtétet. Azonban ennek nem feltétlen csak a pénz a mozgatórugója.
Sokan azért még ma is inkább eltitkolják, hogy plasztikáztattak.
Ha a beavatkozást egybekötik egy külföldi nyaralással, nem is derül ki. Ez ma már persze nem annyira mérvadó, mint korábban, de sokan azért szívesebben vonulnak el a világ elől egy időre.
Kapcsolódó: Trendek, fejlődések a plasztikai iparágban - interjú Dr. Seffer Istvánnal
Az elmúlt 40 évre visszatekintve mire a legbüszkébb?
A rekonstrukciós műtétjeimre. Például az emlő levétele egy nőnél hatalmas tragédia. Nem csupán a testét, hanem a női mivoltját is megcsonkolják. Azt helyreállítani, látni, hogy újra kinyílik, megszűnik a depressziója, sőt, egyenesen boldog, nekünk, akik a gyógyításra tettük fel az életünket, hatalmas és leírhatatlan örömet okoz…
