Tudományos esztétika, avagy az esztétika tudománya - interjú Dr. Debreczeni Béla Zoltán plasztikai sebésszel
Ön szerint lehet-e még fejleszteni a plasztikai sebészetben?
A plasztikai sebészeti beavatkozások módszerei meglehetősen újnak számítanak az évezredes hagyományokra visszatekintő általános sebészeti módszerekhez viszonyítva. A sebészeti műtéti technikai alapokat továbbfejlesztve indult el a helyreállító esztétikai sebészet. A műtéti technikában nem várható már nagy áttörés.
A plasztikai sebészeti beavatkozások során felhasznált anyagok, és a műtétek szükségességét időben elodázó, egyre népszerűbb non-invaziv módszereket segítő gépek fejlesztésében látok még potenciált.
Magam is igénybe veszek egy-két készüléket a jól bevált, hagyományos szike mellett, de csak akkor, ha egyrészt meg tud győzni az alkalmazott alternatív módszer abban, hogy valós tudományos alapokon nyugszik, másrészt saját tapasztalat révén meggyőződhettem a tényleges eredményről.Milyen gyakorlati haszna van annak, hogy ön plasztikai sebészként kutatással is foglalkozik? Van-e még új a nap alatt?
PhD tudományos munkám során végzett kutatásokkal azonosítani tudtuk azt a molekulát, amely felelős az átültetett szövetek keringési alapokon való túléléséért. Ennek köszönhetően minden páciensemnek személyre szabottan meg tudom tervezni az optimális sebgyógyuláshoz szükséges gyógyszeres és biológiai kezelést, beleértve az intelligens kötszerek alkalmazását is. A sebgyógyulás folyamatát lézeres mérőműszerrel (Laser doppler) is követni tudjuk, ez a vizsgálat rendelőmben és a betegágy mellett is elvégezhető.
Ez egyben azt is jelenti, hogy az ön praxisában nem fordul elő sebgyógyulási komplikáció?
Sajnos nem így van, van aki nem „ússza meg” a legnagyobb elvárható gondosság mellett sem. Az emberi szervezet, a körülmények olykor közbeszólnak. Több mint 25 éves sebészeti gyakorlatom során ráébredtem, hogy a saját orvosi praxisomban keletkezett adatok milyen értékesek. A sportolók is visszanézik a mérkőzéseiket, és értékelő megbeszéléseket tartanak. A kudarcok elemzése éppolyan fontos, mint a sikereké, mert ezekből tanulhat az ember. Orvosként is sokat tehetünk azért, hogy folyamatosan tanuljunk az eseteinkből.
Nem elég a szakirodalmat és a legújabb tudományos eredményeket követni, a saját adatainkat is fel kell dolgozni. Minden kis részlet, körülmény számít, ami a legoptimálisabb teljesítményt támogathatja.
Saját gyakorlatunkban például elkezdtük a legerősebb oxidatív, az érfal görcsös összehúzódásáért felelős molekulát célzott gyógyszerekkel bombázni, és látványos eredményt kaptunk: a sebszélek gyógyulását nagymértékben fokozni tudtuk.
Azaz, köznyelvre lefordítva, míg korábban bizonytalan volt egy nagyobb sebfelszín gyógyulása, például hasi lebenyforgatás során, most sokkal nagyobb százalékban, biztosabban lehet jó eredményeket elérni?
Ez pontosan így van. Mit is várnak el egy plasztikai sebésztől? Azt, hogy szinte láthatatlan hegek maradjanak a sebészeti beavatkozás után. Minden esetben, a legheroikusabb beavatkozások után is. Tradicionális sebészi módszerekkel (metszésvezetés, varrástechnika, minőségi varróanyagok, hegkezelő készítmények) elérkeztünk a korlátainkhoz.
Nemzetközi konferenciákon deklaráltuk már az előbb említett kutatási eredményeinket (a Sebgyógyulási Világkongresszuson, a Mikrokeringés Európai és Világkongresszusain és az USA-ban a Biológiai Társaság Kongresszusán).
Igazságügyi szakértőként kijelenthetem, hogy a legtöbb peres esetben a sebgyógyulási szövődmény okozza a nem megfelelő esztétikai eredményt.
Éppen ezért sebészorvosok számára szakmai továbbképzéseket és hands-on tréningeket tartok a sebgyógyulás témakörében. Koller Ákos professzor úrral, aki idén áprilisban kapta meg az érkutatóknak járó legnevesebb nemzetközi díjat, a Malpighi Awardot, létrehoztunk egy Humán Mikrocirkulációs Labort, mely Magyarországon az első sebgyógyulással foglalkozó kutatóintézet.
Mik a tervei a közeljövőt illetően?
Az autológ sejtterápia (azaz a kötőszöveti őssejtek átültetésének) kutatása és gyakorlati hasznosítása a testszobrászat, elsősorban az emlőnagyobbítás területén. A szilikonimplantátum körül kirobbanó vitás esetek mind a változás szükségessége felé mutatnak. Újabb és újabb implantátumgeneráció jelenik meg, a cégek fejlesztőmérnökei az újonnan kidolgozott implantátumtextúrával a tartósságon túl az esetleges szövődményrátát (kapszuláris kontraktura [zsugortok]) igyekeznek minimalizálni. Meggyőződésem, hogy nem a szilikonimplantátum lesz a jövő megoldása.
Évek óta jelen van a saját zsírral történő testkontúrozás, így a mellnagyobbítás is. Jelenleg a technika azonban még hiányosságokat mutat. Egyrészt az átültetett zsír nagy része felszívódik, másrészt a képalkotó diagnosztika sem tudja még helyén kezelni az emlőbe betöltött zsírt körülvevő elváltozásokat. Márpedig nekem mint emlőonkológiai esetekkel (mellrák utáni emlőhelyreállítással) is foglalkozó plasztikai sebésznek az a legfontosabb szempont, hogy az évente javasolt szűrővizsgálaton a mell teljes mértékben, a radiológus által biztonsággal átvilágítható legyen.
Egy nemzetközi céggel kooperálva a zsírsejtek túlélésének, vitalitásának elemzését célzó laboratóriumi vizsgálatokat, teszteket végzünk.
A lényeg az átültetett zsírsejtek életképességében rejlik; a különböző testtájakba (arc, mell), illetve hegekbe történő zsírtöltés után minél több épüljön be, és hozzon maradandó eredményt, ez az új módszerekkel akár 90% feletti is lehet.
Végezetül egy utolsó kérdés:mi a kedvenc területe a plasztikai sebészeten belül?
Az emlősebészet minden válfaja, a mellnagyobbítás, a mellkisebbítés, a különböző helyzeti és alaki eltérések korrekciói és a nehéz, de annál nagyobb kihívást jelentő, a daganatos megbetegedést követő emlő-helyreállítás.
Kiemelt kép: Designed by wavebreakmedia_micro / Freepik
