Dr. Hegedűs Beáta

„Vicces az én történetem, mert 5-6 éves lehettem, amikor kijelentettem: én orvos leszek. Ment a Kórház a város szélén című ikonikus sorozat, ott láttam Csenkova doktornőt és én ő akartam mindenképp lenni, ha felnövök. sebésznek készültem, de az egyetem mellett dolgoznom kellett és a gyereksebészeten láttam azt az elképesztő munkát, amit ők végeznek és tudtam, ez család mellett egy anyának nem vállalható. Háziorvosként rezidenskedtem, de a bőr és esztétika mindig nagyon-nagyon érdekelt, mert abban benne van a művészet és a tudomány izgalmas találkozása. És jött egy képzési lehetőség. Onnan az újabbak, bejártam a világot, Nizzától Oroszország legtávolabbi szegletéig, Dagesztánban tanultam például a szájfeltöltés technikáját.

Az elmúlt 13 évben rengeteget tanultam, de a legfontosabb, amit megtanultam az az, hogy a páciensemet valójában mi bántja és én miben tudok neki segíteni. Tény, hogy a legtöbben egyáltalán nincsenek tisztában az arcukkal, fel kell térképezni, elmagyarázni mindent rajta, és utána jön a bizalmi kérdés, mert azt gondolom, az a legnagyobb bizalom, ha valaki az arcát rám bízza, a kezembe adja. Nekem meg benne, hogy betartja majd az én utasításaimat. Mert ez kettőnk felelőssége, hogy az eredmény A rengeteg köszönet, az emberi sorsok, amikkel találkozok, mind-mind megerősítenek abban, hogy a helyemen vagyok, hogy jó, amit csinálok. És erre a legkedvesebb példám annak a nagyon-nagyon csinos, szép asszonynak a története, akit elhagyott a férje és – nyilván nem tudatosan- de fel akarta venni a versenyt a másik nővel, nagyon megviselt állapotban jött el hozzám. Nagyon drasztikus beavatkozásokat akart, én meg elmondtam neki: nem ez az út. Lebeszéltem és hónapokkal később visszajött év megköszönte. Az én legfőbb mottóm a munkám során, hogy a szépség és a nőiesség kortalan, de a kor kereteket ad, abban kell megtalálni önmagunkat”