Műttessük meg párkapcsolatunkat! De kivel?

Valentin nap közeledtével sokan elgondolkoznak azon, hogyan lephetnék meg kedvesüket. Viszonylag extrém ajándéknak tűnik egy új orr vagy egy lapos vagy ráncmentes has, mégis sokan gondolják úgy, hogy párjuk tovább marad velük, ha bizonyos testrészeik tökéletesebbek. Illetve egy alaposabban kérdező plasztikai sebész gyakran találkozik olyan páciensekkel, akik a párszerzés sikerességét várják a műtéttől. A témával kapcsolatban Vitéz Diánát, a Pszichológia Partner pszichológusát kérdeztük.

Az egyik fontos kérdés, ami felmerül plasztikai beavatkozás előtt, hogy valóban szükség van-e a beavatkozásra?

Plasztikai műtétre akkor van „szükség”, ha orvosi szempontból indokolt egy beavatkozás. Tehát azokban az esetekben, amikor betegség vagy baleset miatt károsodik a bőr, csonkul egy adott testrész, vagy például az idő előre haladtával egyre szűkül az egyén látótere a fölöslegesen lelógó felső szemhéj miatt.

A „szükség” szót azért tenném idézőjelbe, mert vannak olyan esetek is, amikor például egy leműtött mell helyére nem szeretne pótlást a személy, mert úgy érzi, az aszimmetria és a heg arra emlékezteti: megcsinálta! Túlélte! Legyőzte a betegséget.

Ezek a ritkább esetek, de mindenképpen említésre méltóak. A következő „szükségességi szintet” azok a műtétek jelentik, amelyek valamilyen veleszületett, szembeötlő aszimmetriát, károsodást kívánnak korrigálni. Itt is elképzelhető olyan eset, amit nem szükségszerű megműteni, mert az egyén teljes, boldog életet tud élni a beavatkozás nélkül is, a deformáció, aszimmetria, heg nem befolyásolja mindennapjait, beilleszkedését, ezáltal önértékelését, vagy akár hasonlóan az előző példához, valamilyen erényt kovácsol „szépséghibájából”, különlegesként tud magára tekinteni.

Milyen tanácsot tudnál adni a pácienseknek, hogy mérlegeljék szükséges-e a műtét illetve, hogy a műtét valóban azért fog megtörténni, mert saját magát zavarja a külseje vagy társadalmi elvárások miatt vág bele a beavatkozásba?

Az esztétikai műtétekre jelentkezők motivációit két szinten lehet vizsgálni a kutatások szerint.

Amennyiben a felszínen maradunk, a nők pusztán a „normális megjelenés” ideáljához szeretnének közelebb kerülni, vagyis legtöbbször azért választják a műtétet, hogy a „túl kicsi”, „túl nagy”, „túl lapos”, „túl keskeny” testrészeiket az átlagoshoz közelítsék; vagy éppen ahhoz az eszményi nőre szeretnének jobban hasonlítani, akit szerintük a társadalom vonzónak, kívánatosnak tart. És hogy mi alapján alakítjuk ki ezt a képet magunkban?

Azon gazdag képanyag alapján, amit egész kicsi kortól kezdve láthatunk tévében, magazinokban, filmekben, reklámokban, később az internet „social” vagy „nem social” felületein.

Szintén a kutatások adatai alapján a férfiak több szexuális figyelmet vagy sikert szeretnének elérni, így is megtartva versenyképességüket a fiatalabb generációval szemben.

Azonban a kutatások azt is felmérték, hogy ha egy szinttel mélyebbre ásunk, akkor ezen felszíni motivációk mögött igazából pszichológiai nehézségekkel járó életesemények állnak. Tehát a legtöbb műtétet válás, szakítás, állásvesztés után végeztetik az emberek, vagy épp ezen helyzetek elkerülése érdekében. Az életközepi válság, a magasabb pozíció reménye, vagy nőknél a gyermekvállalás következtében megváltozott test okozta önbecsülési problémák gyakran sarkallják az embereket arra, hogy a gyors, látványos, akár egy-két hónapon belüli eredményekért plasztikai sebészekhez forduljanak.

És ha már így felvetetted, hogy vajon, saját magát zavarja-e külseje vagy társadalmi elvárásoknak szeretne csak megfelelni, azt gondolom, nagyon érdemes megfordítani a kérdést:

„Vajon külseje zavarja-e?”

Sokan, akik plasztikai beavatkozást terveznek, hezitálnak, hogy belevágjanak-e a műtétbe vagy sem. Mit javasolsz az ilyen pácienseknek, hogy meg tudják hozni a számukra megfelelő döntést?

A hezitálásnak rengeteg oka lehet. Ezeket érdemes magukban megvizsgálniuk. Nyugodt körülmények között, viszonylag összeszedett állapotban végiggondolni, miért pont most vállalkoznának a műtétre, milyen negatív események történtek velük a közelmúltban, azok hogyan hatottak önértékelésükre. Mit várnak a műtéttől? Honnan fogják érezni, hogy a műtét sikeres volt? Ki fog rájuk máshogy nézni a műtétből való felgyógyulás után? Mitől félnek? Eddig mi tartotta vissza őket a beavatkozástól? Most mi változott?

Amennyiben a föntebb említett kérdések megválaszolása mentén úgy érzik, hogy valójában önbecsülésüket szeretnék visszakapni, kapcsolatukat szeretnék megmenteni, vagy a párkapcsolat hiánya okozta űrt szeretnék betapasztani, esetleg munkájukban szeretnének észrevehetőbbek, kimagaslóbbak lenni, érdemes inkább pszichológiai segítséget kérniük.

A kétségeket olyan szakemberrel megbeszélniük, aki szeretetteljes, elfogadó légkört tud biztosítani, így segít kibogozni a szálakat, és a valódi megoldást megtalálni. 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebookon és Instagramon is!