Hasplasztika: Nem akartam tovább takargatni magam - Judit története
Egész életemben sportoltam, odafigyeltem az egészségemre, alakomra, mert fontosnak tartom az esztétikus megjelenést. Minden szép és jó volt egész addig, ameddig a terhességem alatt szétnyílt a hosszanti hasizmom és köldöksérvem is lett.
Szülés után ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban zavart, hogy olyan a hasam, mint aki várandós.
Többen meg is kérdezték: jön a kistesó?
Volt olyan helyzet is, amikor rávágtam, hogy igen, mert nem volt kedvem magyarázkodni, hogy mitől ilyen nagy a hasam.
Elvégeztem a kifejezetten erre a problémára kitalált love your belly programot, de hiába végeztem rendszeresen a gyakorlatokat, nem hozott számomra látványos eredményt.
A várandósságom alatt felhalmozódott zsír a hasamon sem csökkent, így egyre rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Odáig jutottam, hogy még a párom előtt is takargattam magam. Szégyelltem, hogy ilyen lettem. Tudtam, hogy ez így nem maradhat, mert ez az érzés megpecsételte a mindennapjaimat.
Reggelente azzal telt az időm, hogy olyan ruhát kerestem, amiben nem látszik a hasam, így olyan ruhákat kényszerültem hordani, amik egyáltalán nem az én stílusom, és ezekben egyáltalán nem is éreztem jól magam.
Olyan is előfordult, hogy emiatt elkéstem valahonnan, mert egyszerűen nem találtam olyan ruhát, amiben csinosnak éreztem volna magam.
Egyik ilyen csalódott reggelen elhatároztam, hogy valamit tennem kell, és elkezdtem kutatni, hogy milyen más lehetőségek jöhetnek szóba. Hamar rájöttem, hogy csak a hasplasztika lehet számomra a megoldás. Sokat informálódtam a témában, végül választottam egy orvost, akihez bejelentkeztem konzultációra.
Meglepődve tapasztaltam, hogy türelmesen végig hallgatott, és készséggel válaszolt kérdéseimre. Ez számomra nagyon fontos és megnyugtató volt. Mutatott előtte-utána fotókat melyből láthattam, hogy az adottságomhoz mérve milyen eredményre számíthatok, és milyen lesz a hasam a gyógyulás után. A konzultáción kitűztük a műtét időpontját.
Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már beállt a súlyom, tehát nem kellet diétáznom a műtét előtt, de ahogy közeledett a kitűzött időpont, egyre jobban aggódtam. Izgultam azért, hogy minden rendben menjen, és olyan eredményt hozzon a műtét, mint amit megbeszéltem az orvossal.
Emellett a kislányom a műtétkor 3 éves volt, így azért is aggódtam hogy őt, hogy tudom ellátni anélkül, hogy ne emeljem meg, mert az kihatással lehet a műtéti eredményre.
A páromat időben felkészítettem arra, hogy több segítségre lesz szükségem, és lesznek olyan feladatok, amiket egyáltalán nem végezhetek, például fürdetés, bevásárlás, cipekedés, takarítás stb..
Eljött a műtét napja, bementem a tiszta, szép kórterembe /volt wc papír, krémszappan stb.../, jött a mosolygós nővérke, elvégzett pár műtét előtti vizsgálatot. Nem kellett sokat várnom, már mentem is a műtőbe.
A beavatkozás 2 órát vett igénybe, amely során eltávolították a felesleges bőrt és zsírt, összevarrták a hasizmomat és egy aprócska köldöksérvet is helyre hoztak közben a köldököm körül. Az ébredésemre nem nagyon emlékszem, a műtét után még hatott az érzéstelenítő, így nem éreztem különösebb fájdalmat. Estére kaptam fájdalomcsillapítót, ami akkor kellett is.
A reggeli vizit után megkérdezték kávézom-e? A válaszom igen volt. Kérdezték, hogy mit szeretnék? Cappuchino, hosszú vagy rövid kávé, melange, vagy mi a kívánságom? Tejszínhabot kérek a tetejére?
Na ezzel figyelmességgel a helyzethez képest jól indult a napom. :)
Az első pár napot korlátozva éltem meg, és érzékeny volt a műtéti terület. Pár napig nem tudtam teljesen felegyenesedni, így görnyedt volt a tartásom, mert nagyon feszült a hasam. Fájdalomcsillapítóra 2 napig volt csak szükségem. Az első pár napokban az jelentett kihívást, hogy megtanuljak úgy felülni és felkelni az ágyból, hogy ne erőltessem a hasizmom, és ezzel csökkentsem a fájdalmam.
Részt vettem a kötelező kontroll vizsgálatokon, ahol a doktor úr megerősített benne, hogy minden rendben van. Ezt én is így éreztem, viszont kissé zavart, hogy az érzékelésem azon a területen nem az igazi. De ettől eltekintve napról napra jobban éreztem magam.
A 6 hetes kontrollon már elhagyható lett volna a hasszorító, amit a műtét után hordani kellett, de nekem nagyon jó érzés volt, mert úgy éreztem, hogy stabilan tart, úgyhogy én még viseltem pár hétig, amíg jól esett.
A sportot a biztonság kedvéért 3 hónap helyett 6 hónapig hagytam ki, amihez utána nagyon jó érzés volt visszatérni. Azóta is sportolok, minden rendben van a hasammal, és újra szűk felsőket és ruhákat hordok, és visszajött az önbizalmam is.
Szeretek shoppingolni és mindig nagy örömmel veszem tudomásul, hogy most már minden stílusú ruhát felvehetek, nem kell takargatnom semmit. Újra hordhatok bikinit a standon, nem kell nyanyás egyrészesben lennem.
Egyszóval örülök,hogy rászántam magam a beavatkozásra!
További és bővebb információkért böngéssz a beavatkozások között, és válaszd ki az orvosodat!
Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebookon és Instagramon további tartalmakért!
