Ekkora a felelősségünk életünk felett - interjú Dr. Mátrai Zoltánnal a mellrákról
Még mindig nem tudatosult bennünk, mennyire lényeges kellő emlőtudatossággal élnünk. Nem látjuk be, mennyire fontos szűrővizsgálatokra járnunk. Nem tudjuk… Vagy egyszerűen félünk. Nem a vizsgálattól, hanem magától a ténytől, hogy mi is kaphatunk rossz hírt, hisz ma Magyarországon minden 8-10. nő élete során érintett lesz, emlődaganatot diagnosztizálnak nála. Pedig kellő időben észlelve ez a betegség gyógyítható, nőiségünk teljes mértékű megőrzésével! Az onkoplasztikus nem egy testrészt, szervet kezel, hanem egy komplett nőt, az összes ilyen irányú érzékenységével.
Az a megnyugtató biztonságérzet, megfűszerezve a női nem tapintható tiszteletével, melyet egy onkoplasztikus ad, több mint nem hétköznapi tapasztalás. Az az információmennyiség, melynek birtokába „helyez”, pont kellő mennyiségű. Az a figyelmeztetés pedig, melyet tolmácsol felénk, talán még kevés is, pedig látnunk kell, mekkora a felelősség, a felelősségünk életünk felett! Interjúalanyunk Dr. Mátrai Zoltán, az Országos Onkológiai Intézet osztályvezető főorvosa, témánk pedig a mellrekonstrukciós műtétek világa, valamint az onkoplasztikai szakma mibenléte.
Ön hogyan definiálná magát mint szakembert?
Arra, hogy én mint szakember hogyan definiálnám magam, nagyon könnyű a válasz. Onkoplasztikus emlősebész vagyok, ami jelenleg azt jelenti a világban, hogy valaki elméletben és gyakorlatban is kiképzett, s elegendő tapasztalattal rendelkező orvos ahhoz, hogy egy tipikusan női betegségnél mind a jelenlegi korszerű onkológiai ismeretek felhasználásával, mind az onkológiai sebészeti és plasztikai rekonstrukciós sebészeti technikák ötvözésével személyre szabottan a legjobb megoldást tudja nyújtani a pácienseknek.
Milyen arányban fordulnak elő ma Magyarországon az emlőbetegségek?
Ez sajnos egy gyakori betegség, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy minden 8-10. nő életében egyszer emlőrákkal fog találkozni. Ez elsőre persze szörnyen hangzik, és az is, de tudnunk kell: van megoldás! Egész egyszerűen időben észre kell venni, és ha ez megtörténik, a betegség korai stádiumú, ma azt tudjuk mondani, ezt meg tudjuk gyógyítani. Ez tehát nem kérdés. Az viszont igen, milyen életminőségben élnek utána az emberek.
Erre a válaszom szintén „kedvező”: ma a beavatkozást, gyógyulást és rekonstrukciót követően minőségi életre van kilátás, és nem kell a nőiséget feláldozni a betegség oltárán.
Dinamikus fejlődés és nagymérvű szemléletváltozás figyelhető meg a mellrekonstrukció és ez által az onkoplasztika területén. Hogyan definiálná az onkoplasztika területét?
A világ valóban változott, és ez által a tudomány is. A nők társadalmi helyzete közelít a férfiakéhoz, és ez egy folyamatos fejlődés eredménye. Emlőrák szempontjából viszont ezen túlhaladtunk, ezen túlmutat az onkoplasztika, ami egy kifejezetten a nőkre fókuszáló ellátás onkopszichológiával, és tulajdonképpen a rekonstrukció azt célozza manapság, hogy jobban érezze magát az, aki ezeket a kebleket viseli, akár van daganatos diagnózisa, akár nincs. Szebb, teljesebb legyen! Ezek az alap emberi célok. És itt most teljesen mindegy, hogy esztétikáról vagy rekonstrukcióról beszélünk. Ha rekonstrukcióról, ott az a különbség, hogy elveszünk először a kebelből annyit, amennyit a betegség akar, és ami megmarad, abból kell építenünk olyat, amilyen az elvárás a hölgyek részéről. A hölgyek pedig, mint tudjuk, a teljességre törekednek, és persze ez szeretjük is bennük. Ez az igény tehát már ebben a formában szinte esztétikai elvárás.
Amikor a hölgyek maguk mögött tudják az onkológiai részt, akkor tulajdonképpen a világ legszebb emlőit szeretnék megkapni.
Ez egyrészt nehéz helyzeteket teremt, másrészt viszont nagyon jó, hisz ez viszi előre a technikai és tudományos fejlődést. Mi pedig megadjuk nekik azt, amit szeretnének, és ami az adott helyzetben lehetséges. Lényeges viszont kiemelnem: itt nem egy csoportot, egy szervet gyógyítunk, mi nem egy emlőt kezelünk, hanem egy komplett nőt, az összes ilyen irányú érzékenységével.
Maga az eljárás hogyan zajlik a diagnózis után?
Amikor valakinél születik egy ilyen diagnózis, akkor fontos a háziorvos segítségével minél hamarabb törekedni arra, hogy felállítsuk a pontos diagnózist. Ehhez szükség van mammográfiára, ultrahangra, mellyel a páciens keblét és a hónalji nyirokcsomókat nézik meg, és kell szövettani mintavétel, amivel előre igazolják, hogy ez egy rosszindulatú daganat.
Tehát nem a műtőben történik mindez, és ott pontosan meghatározzák azt is, milyen biológiai tulajdonságú a daganat, milyen altípusú.
Amikor a diagnózis megszületett, egy úgynevezett sokszakmás bizottság dönt, nem egy kezelőorvos, hiszen több szakterületnek (diagnosztika, sebészet, gyógyszeres onkológia, sugárterápia, onkopszichológia, patológia) kell együttműködnie, hogy ez a kezelés optimálisan lefolyjon. Tehát a sokszakmás döntés után indulhat a kezelés. A kezelés lehet gyógyszeres, illetve úgynevezett neoadjuváns kezelés.
Kemoterápiát akkor kell adni, ha az adott sejtvonal érzékeny rá. Amennyiben nem, akkor nem célszerű alkalmazni. A kemoterápiával kapcsolatosan viszont sajnos szintén van egy félsz, pedig bizonyos altípusú daganatoknál a kemoterápia egy rákellenes csodaszer, ha tetszik, ha nem. Teljesen el tudja mulasztani a betegséget. Teljes patológiai regresszióra képes előkezelésként ez a gyógyszer. Viszont olyan embereknek adni kemoterápiát, akiknek az altípusa nem egy kemoérzékeny, felesleges.
A következő lépés, vagy inkább az első, a sebészet. A sebészet itt is a gyógyszeres onkológiával és a diagnosztikával karöltve történik, hiszen, ha összement egy daganat, akár az emlőben, akár a hónaljban, azt újból kell képalkotóval diagnosztizálni, adott esetben lokalizálni a kebelben, hogy hol van, hiszen már nem tapintható, és ez örvendetes dolog. Ha ez megtörtént, akkor a sebész megoperálja az emlőt. Az onkológiát és a rekonstrukciót nem lehet elválasztani.
Mindig onkoplasztikus szemlélettel kell operálni, akár az emlőmegtartó műtéteket, akár az úgynevezett masztektómiákat.
Ez utóbbiak általában bőrtakarékos masztektómiák, tehát az emlő saját bőrét megtartjuk, és felhasználjuk a rekonstrukcióhoz. Ha valaki ezeket a szerveket, mint például az emlő bőre, eltávolítja anélkül, hogy azt kellene, akkor a rekonstrukciós sebész nem tud mivel dolgozni. Ez nagyon fontos! Épp ezért, ahol nincs onkoplasztika, ott a sebésznek és a rekonstrukciót végző plasztikai sebésznek konzultálnia kell, hogy mi a terv. Ezt hívják úgy, hogy komplex kezelési terv, melyben a páciens által kinyilatkoztatott rekonstrukciós igénynek, és annak a megoldhatóságának is szerepelnie kell.
A műtét után megjön a szövettan, és valójában „akkor van vége a műtétnek”, amikor a szövettan azt mondja, hogy bizonyos paraméterek teljesültek. Ezt követően megint újra jönnek vagy a gyógyszeres onkológusok, vagy a sugárterápiás kollégák, és a kezelést befejezik.
Mint tudjuk, nem minden esetben lehet maximálisan visszaadni azt az állapotot, ami a beavatkozás előtt volt, hisz ez adott helyzet függvénye, de törekszenek rá. Arányaiban mennyire változó a helyreállító műtétek sikeressége?
Nehéz kérdés, de azt kell mondjam, számos hölgynél szebb kebleket tudunk rekonstruálni, mint amivel a betegsége előtt bírt, ez tény. Természetesen életkori sajátosságok is vannak, és a pácienseknek is vannak különböző elvárásai. Akadnak olyanok, akinek csak az a fontos, hogy melltartóban saját dekoltázsuk legyen, ne kelljen magyarázkodniuk, ne kelljen speciális ruhadarabokat hordaniuk, másoknál jól érthetően az is fontos, hogy meztelenül hogyan néz ki az emlő.
Viszont lényeges, hogy csak az életkor miatt nem lehet valakitől megtagadni a rekonstrukciós igényt. Biológiailag, amennyiben ő operálható, mindent meg kell tenni, hogy a létező legjobb eredménnyel záruljon az onkológiai kezelése.
Vannak persze irreális elképzelések is rekonstrukció tekintetében, ilyen esetekben a rekonstruált emlő kinézete sajnos sokkal szerényebb kozmetikai eredménnyel bír, mint az eredeti emlő. Ilyenkor segíteni kell a pácienst ennek az elfogadásában, illetve olyan beavatkozásokat lehet javasolni, amelyek ezt eredményesen javíthatják. Ha erre nincsen lehetőség, el kell mondani a páciensnek.
Összegezve jelenleg olyan technikák állnak rendelkezésre a világban, amelyekkel számíthatóan magas betegelégedettség érhető el. Ezt természetesen mindig monitorizáljuk, hogy javíthassunk rajta.
Egy mondatban mit üzenne a hölgyeknek?
Emlőrák van! Ezt kénytelenek vagyunk elfogadni, de a hölgyeknek az emlőtudatosságát lehet erősíteni. Az, hogy korai diagnózissal meg tudjuk őket úgy gyógyítani, hogy tiszteljük a nőiességüket, és ezt nem kell áldozatul adniuk az ebből való gyógyulásért, lényeges tudniuk! Megszűnt az, amikor a nőiességet fel kell áldozni azért, hogy tovább élhessünk. Az onkoplasztika megszünteti ezt az áldozatot. Persze attól még ez egy nagyon nehéz út, és sok-sok segítségre van szükség. Mi ezen dolgozunk.
További és bővebb információkért böngéssz a beavatkozások között, és válaszd ki az orvosodat!
Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebookon és Instagramon is!
